Nagymamám 74. születésnapjára készítettem el először ezt a
klasszikus, hagyományos ízű bonbont.
A dióra építettem a tölteléket, mert a
nagymamák az efféle egyszerű alapanyagokat kedvelik, de azért még keresetem
hozzá valamit, amitől kicsit különlegesebb lesz, már csak az ünnepi alkalom
miatt is.
Petránál meg is találtam a megfelelő receptet, és a különleges
összetevőt, vörösbor formájában, ami igazán harmonizál a dió és az aszalt
sárgabarack ízével.
Még egy technológiai részletre szeretnék kitérni ezzel a bonbonnal kapcsolatosan, a bonbon formát illetően. Első alkalommal használtam szilikon formát, és azóta már többfélét is kipróbáltam, de sajnos nem váltak be. Az alábbi problémáim akadtak vele:
1. a bonbonoknak nem lesz olyan szép fénye, mint a polikarbonátban. Állítólag van olyan forma, amire ez nem igaz, az enyémek sajnos nem ilyenek.
2. néhány formából esélytelen épségben kiszedni a bonbonokat, és igazán elszomorító egy tucat törött bonbon látványa, még akkor is, ha finomak maradnak :(.
3. a csokiburok készítésnél a szilikon forma esetében is a polikarbonátos módszert alkalmazom - felöntöm csurig csokival, majd a konyhapultnak ütögetem, hogy a csokiban lévő légbuborékok távozzanak - de sajnos a keskenyebb mélyedéseket tartalmazó formákban benne maradnak a légbuborékok, amitől lyukacsos lesz a csokiburok felülete. A másik módszer a forma ecsettel történő kikenegetése - amit nem fogok kipróbálni.
Összegezve: hiába szerettem volna pozitívan csalódni a szilikon formában, sajnos nem sikerült, pedig több esélyt is adtam neki. Részemről maradok a polikarbonátnál, a meglévő szilikonokat esetleg még egy-két alkalommal összecsokizom.
Még egy technológiai részletre szeretnék kitérni ezzel a bonbonnal kapcsolatosan, a bonbon formát illetően. Első alkalommal használtam szilikon formát, és azóta már többfélét is kipróbáltam, de sajnos nem váltak be. Az alábbi problémáim akadtak vele:
1. a bonbonoknak nem lesz olyan szép fénye, mint a polikarbonátban. Állítólag van olyan forma, amire ez nem igaz, az enyémek sajnos nem ilyenek.
2. néhány formából esélytelen épségben kiszedni a bonbonokat, és igazán elszomorító egy tucat törött bonbon látványa, még akkor is, ha finomak maradnak :(.
3. a csokiburok készítésnél a szilikon forma esetében is a polikarbonátos módszert alkalmazom - felöntöm csurig csokival, majd a konyhapultnak ütögetem, hogy a csokiban lévő légbuborékok távozzanak - de sajnos a keskenyebb mélyedéseket tartalmazó formákban benne maradnak a légbuborékok, amitől lyukacsos lesz a csokiburok felülete. A másik módszer a forma ecsettel történő kikenegetése - amit nem fogok kipróbálni.
Összegezve: hiába szerettem volna pozitívan csalódni a szilikon formában, sajnos nem sikerült, pedig több esélyt is adtam neki. Részemről maradok a polikarbonátnál, a meglévő szilikonokat esetleg még egy-két alkalommal összecsokizom.
Hozzávalók:
(21 darabhoz)
(21 darabhoz)
- A töltelékhez:
100 g tejcsokoládé
50 ml habtejszín
2 evőkanál vörösbor
3-4 evőkanál darált
dió
50 g aszalt
sárgabarack
- A burokhoz:
200 g 70%-os étcsoki
1%-nyi porított kakaóvaj
Elkészítés:
A tejszínt egy kisebb lábasba öntöm, felforralom, és a
tűzről levéve simára keverem benne a feldarabolt tejcsokit, majd a darált diót
és a vörösbort is hozzáadom.
Az aszalt sárgabarackot apró kockákra darabolom.
Az étcsokit temperálom, elkészítem a csokihüvelyeket és 5
percre a hűtőbe teszem, hogy megdermedjenek.
Nyomózsákból a mélyedésekbe adagolom a vörösboros-diós
krémet, majd az apróra vágott aszalt sárgabarackot is szétosztom, úgy, hogy
maradjon hely a lezárásnak is.
Pár percre visszateszem a hűtőbe, végül az újratemperált
csokival lezárom a bonbonokat. Fél óra hűtés után kifordítom a kész bonbonokat
a formából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése